Kántor Zsolt: Élet a tóban-kritika, Holdkatlan szépirodalmi weboldal

Kiss-Horváth Ágnes (holdkatlan.hu)

"Egy életteli, megkapó-megható mese egy kárászról. Előre le kell szögezni, nemcsak népszerűsítés ez, hanem színvonalas irodalom is. Versben és prózában. Kétnyelvű kötet. A verseket Brüll Krisztina ültette át angolra, a prózákat Lengyel Péter. Gyönyörű, színes illusztrációkkal, exkluzív tipográfiával. Elsősorban gyermek olvasóknak való, de felnőtteknek még inkább.
Régen élvezte így esszéíró az olvasást. Az ökológia, az állatjólét és a fenntarthatóság szempontjai mind rendben vannak. S a természet-költészet elegy hatásfoka működőképes. Esztétikum és valóság, nyelv és tapasztalat egymásba fonódva alkot olvasóbarát mintázatot. Kiss-Horváth Ágnes frappáns-ironikus, és bölcsességet sugárzó erudíciója kompatibilis a víz alatti akvarell-pasztell gótika poétikájával. A manapság szobákban és tantermekben felnövekvő diákságnak kell a természetről szóló narratíva és beszéd. Sztorik és metaforák. Egyáltalán legyen fogalmuk a gyermekeknek, milyen a teremtett világ lent, a víz alatt. Hogyan élnek a vízben az élőlények? Miként táplálkoznak? Hogyan kommunikálnak? Milyen a kinézetük? Par excellence a kárászok családja, akikről íródott ez a korpusz. Leleményes, találékony leírások, De látunk compót, keszeget, csukát, harcsát, keszeget, kagylót és vízi csigát is. Frenetikus, grandiózus világ, varázslatos helyek. Télen viszont a halaknak nincs padlófűtés, se cserépkályha. Mélyebb vizekbe költöznek a fázósabb halak. Ahogy a főhős elmeséli, ahol ő lakik, az a legselymesebb víz a világon, a tó, ami voltaképpen az örökkévalóság helye. Ezt már a recenzens teszi hozzá. Mert valóban csodás terep a tó, a víz autonóm és autentikus kontextusa. S itt a befogadás-módozatok sokasága kapóra jön. Lehet ágyban fekve böngészni a keménytáblás kötetet, lehet buszon, vonaton nézegetni. Lehet az olvasóteremben elcsodálkozni a furcsaságok özönén, amikről eddig nem tudtunk.
Hogy a halak nyitott szemmel alszanak. A pikkelyeiken lévő évgyűrűkből lehet következtetni az életkorukra. És hogy több ízlelőbimbó van a testükön. Így elég hozzálökődniük valamihez, hozzáérni egy tárgyhoz, kőhöz, állatkához és máris tudják, milyen a dolog íze. Hangulata lelke. Amikor ilyen szemléletes textust olvas az ember, voltaképpen diszkurzív behatolást végez a virtuális természetbe, bevonódik a láthatatlanba, az érzékibe.
Az illusztrációk mesebeliek ugyanakkor poszt-realisták, szóval felemelnek, tanítanak. A kagyló két szemmel néz ki a fejéből, mintha lélek lenne benne. Van is. Ebben a szövegkörnyezetben biztos."